Stílusok, ha találkozank – Interjú a Konyha zenekar frontemberével

A Konyha zenekar frontemberét, a bőbeszédű Szepesi Matyit a debreceni Roncs-bárban, az első debreceni bulijuk előtt kaptam el egy gyors beszélgetésre. Megtudhatjátok, hogy hogyan lehet bluesból trip-hop-ot csinálni, hogy miben hasonlítanak az art directorok és a producerek egymásra, és hogy mi is az a Konyha zenekar egyáltalán…

– Az anyagaitok meghallgatva Fradi-leves érzésem volt: vagyis eléggé mindent bele jellegű a dolog. De talán jobb lenne, ha Te definiálnád, hogy pontosan mit is csináltok.
Most véglegesítjük a lemezanyagot, és én is most döbbentem rá, mikor egyben végighallgattam az egészet, hogy ahány dal, annyi stílus. A blues-tól a trip-hop-ig minden van rajta. Nem voltak különösebb elképzeléseink: amit mindenképp szerettünk volna az az, hogy trióban zenéljünk. Meg akartuk mutatni hogy nem kell tengernyi ember ahhoz a színpadon, hogy jó legyen a hangzás. Bár mondjuk ez itt, Debrecenben annyira nem releváns, hiszen itt van egy trió akik híresek arról, hogy elég vastagon tolják :D Ezen túl annyi volt még az elképzelés, hogy valami olyasmit csináljunk, ami kicsit lerobbant, ’70-es évek hangzását idéző valami legyen. Aztán persze ezt sem sikerült tartani :D

Végül is annyi a közös a dologban, hogy mi hárman játszunk az anyagon, és mindenki megvalósította dalszerzőként és zenészként amit akart, mindenféle külső nyomás és kényszer nélkül. Az más kérdés, hogy egy következő anyag mennyire lesz ehhez képest moderált, hiszen a koncerteken azért már kapunk visszajelzéseket, hogy mi az ami jól áll, mi az ami kevésbé, és hasonlók…

– Tehát összefoglalva: két éve van Konyha zenekar, ez alatt megalakultatok, dalokat írtatok és a felrúgtátok a saját konvencióitokat. Ezek után azért beavathatnál abba, hogy mégis hogyan működött ez az alkotói közösség a megalakulástól az első lemez felvételéig.
Több lépcsős dolog volt ez. Először szobaprojektként indult a dolog, vagyis én egy szál magam otthon, egy darab számítógép segítségével klasszikus módszerrel – tehát Ctrl C-Ctrl-V – vagdostam a dobokat, majd rábasszusoztam, rágitároztam, ráénekeltem. Amikor így kész lett négy – öt dal, akkor megkerestem Szabó Hunor barátomat – aki ugye napjainkban a Szabó Balázs Bandáját erősíti – és mondtam neki, hogy neki van egy olyan jó ’60-as, ’70-es évek dobhangzása, mi lenne ha együtt vennénk fel a dalokat. Tehát én a város egyik végében megírtam a dalokat, ő pedig a város másik végében egy pincében gyakorolt ezekre, majd stúdióban felvettük az anyagot úgy, hogy effektíve egy percet sem játszottunk együtt. Gyakorlatilag olyan volt, mint egy lombikbébi projekt, ahol a papa és a mama kémiai úton hozza össze a gyereket. Ez aztán azzal fejelődött meg, hogy megkértem Herr Attist – aki ugye később a basszusgitárosunk lett – hogy cseréljük már ki az általam feljátszott basszus szólamaimat az ő sokkal jobb basszus szólamaira. Az első számok gyakorlatilag így készültek el, de aztán megakadt a dolog, mert Hunor közölte, hogy ő nem akar zenekart csinálni. Végül mégis lett zenekar, Badics Márk dobos érkezésével teljes lett a felállás. Ezután már együtt írtuk a számokat, rendes próbatermi körülmények között.

– Tehát ezen a ponton a lombikbébi zenekarból előléptetek garázszenekarrá, ha úgy tetszik:D
Pontosan. Így próbálva már sokkal jobban érvényesült a többiek akarata is, mind a dalszerzés, mind a hangszerelés terén.

– És hogyan jutottatok el a ’70-esévek hangzásától a trip-hop-ig?
Igazából ezt sem úgy kell elképzelni, mint egy klasszikus trip-hop-ot. Nagyon szerteágazó az ízlésünk mind a hármunknak, Attis és Márk például játszottak együtt etno-jazz formációban is. Így mindannyiónkat érnek mindenféle zenei hatások, ami arra jó, hogy nem csak a szűken vett rock mezsgyéjén belül mozgunk. Nagyon nagy a merítés, és mivel magunk közt vagyunk, nagyon sok minden átmegy a zenekaron, olyan dolgok is amik például tuti nem mennének át, ha producerünk, vagy kiadónk lenne.

– Ezek szerint se hangmérnök, se producer, se másmilyen külső fül nem volt segítségetekre?
Igazából Stramp Dávid, a hangmérnökünk bizonyos részeknél producer is volt. De mondjuk ha, úgy nézed, annak az embernek, aki potmétereket teker és mikrofonokat állít fel, máris vannak szakmai szempontjai a hangzást tekintve. Egy producer simán kidob bizonyos részeket, ha az nem tetszik neki, de egy hangmérnök nehezen dob ki dolgokat, amit ő csinált meg. Zenészként pedig nagyon nehéz kidobni egy gitárszólót például – pedig lehet, hogy túl hosszú, vagy egyszerűen szar, de amikor benne vagy, és már évek óta gyúrod azt a témát, akkor nagyon nehéz dolog elengedni. Nem mindig a zenésznek a legjobb az énképe. Ahogy a filmben a rendező, vagy a divatban a stylist, vagy egy fotózáson az art-director azért van ott, hogy más szempontból nézze az egészet – a zenében ezt kell csinálnia a producernek. Jelen esetben a mi anyagunk egy nagy játék lett, amiben a hangmérnökünk s mi egyszerre voltunk a producerek.

– Nagyon sokat kevertétek az anyagot, több stúdiót megjártatok vele…
Öt stúdióban voltunk vele, és bizonyos felvételek végül nem is kerültek fel a végleges lemezanyagra.

– Ezek után mire lehet számítani? Mondjuk, azért kluboztok, koncerteztek az anyaggal egy ideje, milyenek a visszajelzések?
Nagyon vegyes. Voltak nagyon jó és katasztrofális bulijaink egyaránt. Nyilván az ember a kezdeti időkben próbál minden lehetőséget megragadni, így esetenként nem feltétlenül azzal a közönséggel találkozik, akinek való ez a zene. A legviccesebb az volt, mikor Szolnokon játszottunk egy gasztronómiai tematikájú rendezvényen, ahol a megérkezésünk pillanatában derült ki, hogy a szervezőknél a zenekar neve esett leginkább latba, mikor a megfelelő produkciót keresték. Az ott felvonult közönség semmit nem tudott kezdeni velünk, a türelmes taps és az arrébb állás volt a jellemző reakció. Viszont két nappal ezelőtt életünk legjobb buliját adtuk egy budapesti kollégiumban. Minden van, de nyilván sokat kell tennünk azért, hogy híre menjen a zenekarnak. Egyelőre mindenkire lövünk, aztán majd később érdemes lesz azzal foglalkozni tudatosan, hogy hol is van a mi zenénk közönsége.

– Neked a Magashegyi Undergroundban is vannak elköteleződéseid, illetve a többiek is zenélnek többfelé. Ezt most hobbinak, vagy side projektnek fogjátok fel, vagy vannak komolyabb tervek is?
Most időt pénzt energiát ölünk bele, és reméljük hogy idővel a hobbinál több perspektíva lesz a dologban. Egyelőre hiszünk a dologban és megyünk előre amennyire lehet.

Akkor ehhez kívánok sok sikert, és köszi az interjút.

http://www.konyhank.hu

Kiss UtolsóCsillagharcos Ákos

Az eredeti cikk itt olvasható: www.basszusmagazin.hu

Miről szól az oldal ?
A zenei vetélkedők résztvevőiről megtudhatsz mindent hasznos információt. Visszanézheted a tehetségekről készült online videókat az RTL és a TV2 csatornának köszönhetően. Minden héten kiesik egy kis csillag ahogy közeledünk a döntőhöz. Az X-Faktor már a sokadik szériát indítja el, de ismét mindenki várja az adásokat.... szóval az idei év is az X-Faktor éve lesz. A Megasztárt most a Voice színpada váltja, ahol ismét fiatal tehetségek mutatkoznak be. Most a legújabb durranás a Voice. Alig több mint két éve indult Hollandiából és máris forradalmasította a zenés műsorokat, szerte a világon.

A tehetségkutató műsorokon kívül itt még rengeteg friss zene hírek várnak. Programok, hírek, rendezvények... Ha hétvégenként bulizni szeretnél menni, akkor itt néz körül, mert rengeteg programajánlattal kedveskedünk nektek. És oldalunk most már kibővült a zenei toplistákkal, a zenei magazinokkal és a zene küldő menüponttal is, itt tudod kedvenc zenei videóidat beküldeni. Oldalunk nem támogatja az illegális zeneletöltést ezért ilyen lehetőséget ne is keressetek, viszont hasznos útmutatót találhattok a legális zeneletöltésről itt: Zene letöltés ingyen YouTube



Esemény kereső

2021. január
h K s c p s v
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031