Egy olyan elkötelezett Primus rajongó szájából mint én, biztos ellentmondásosnak tűnhet, ha azt mondom, hogy még szerencse, hogy a kilencvenes éveket a maga tudattágító regressziós hipnózisaival sűrűn megsorozó trió, azért több mint tíz év szüntetett tartott a megnevezett igencsak intenzív időszak után. Mert nekem körülbelül ennyi időre volt szükségem, hogy valamelyest feltudjam dolgozni az akkoriban született első hat lemezt. Így hát még akkor sem bántam, hogy ismét eltelt három év az utolsó Green Naugahyde megjelenése óta, ha a fent említett ellentmondásnak megfelelően mindeközben mégis úgy vártam egy új Primus lemezt, mint a Placebo a bombabiztos nyári Sziget gázsit.
A cikk eredeti forrása: Rockstation.hu
