10 év csönd volt. Prunyi Ilona várta, hogy eljöjjön az ideje. Az előadóművészi ideje. S el ne felejtsem: gyakorolt szorgalmasan. Tanulta a szakmát és hitt önmagában, ha már más nem hitt benne. A szokatlan pauza még egy sor fontos dologra megtaníthatta. Elfogadni, hogy nem az Én a fontos, hanem a Zene. És hogy előadói manírok nélkül is lehet muzsikálni, sőt úgy az igazi. És tényleg, mi sem áll tőle távolabb, mint az üres pózok, a hamis gesztusok. Leülni és játszani, valami ilyesmi lehet az ars poeticája. Tényleg ilyen egyszerű lenne?
Tovább